Webáruházunkban cookie-kat használunk, hogy jobb felhasználói élményt nyújtsunk és a böngészés is biztonságos legyen.

A webhely használatával elfogadod a cookie-k használatát.
Menü

Dzi kő jelentése

Dzi kő jelentése A csíkos achátot, amit tibetiül dzi kő néven ismernek, védelmező amulettként szokás viselni a különféle ártó szándékú hatások ellen. 

A DZI KŐ

A dzi kövek eredete, melyeket gyakran ősi temetkezési helyeken, vagy frissen felszántott mezőkön találnak, a közhiedelem szerint a történelem előtti korokra vezethető vissza, és számos mítosz övezi. Az egyik ilyen szerint a dzi kövek olyan élőlények vagy férgek, amelyek megkövülnek, amikor első ízben megpillantják vagy megérintik őket. A másik mítosz szerint az égi istenek által eldobott drágakövek. Az istenek akkor hajítják el ezeket a dzi köveket, amikor már régóta viselik őket, vagy amikor letörik belőlük egy darabka. Egyéb hiedelmek szerint a dzi kövek a mennyei kívánságteljesítő fákról lehullott gyümölcsök; a hatalmas Garuda madár ürülékei; vagy pedig a legendás tibeti Geszár király elszórt kincsei, amelyeket Tadzsik (Perzsia) királyának kincstárából emelt el.       

A dzi kövek általában kétféle formában találhatók meg: a henger alakú barna vagy fekete, fehér csíkos achát, melyet kör alakú „szemek”, vagyis gyűrűk díszítenek, valamint a kerek kalcedon vagy karneolagát változat, melyen vöröses-okkersárga, fehér vagy aranyszínű spirálok láthatók. A dzi köveken belül alakjuk szerint megkülönböztetnek karcsú és elvékonyodó „női”, és vastagabb, hordó alakú „férfi” dzi köveket. Az összes dzi kő közül a legnagyobb becsben a hengeres barna vagy fekete achátot tartják, amit kilenc fehér „szem” díszít, szögletes, szvasztikára emlékeztető minta szerint. A kilenc szemű dzi kövek rendkívül ritkák és drágák. Kereskedelmi értékük Tibetben egy szerény tanyaházénak, vagy több kilónyi súlyú ezüstrúdénak felelt meg.

A kalcedon, a karneolachát és az átlátszatlan achát maratásának módszereit valószínűleg már a Kr.e. harmadik évezredtől kezdve alkalmazták azon a hatalmas vidéken, ami az Indus és a Tigris folyók között terült el. A kívánt mintát először sűrű mosószóda réteggel vitték fel a hengeres kőre, egy nádból készült íróeszköz vagy egy ecset segítségével. Amikor megszáradt, a dzi követ forró parázzsal borították be, és egy ideig ott hagyták. Miután kihűlt, alaposan megtisztították, és így láthatóvá vált a fehér minta, ami beleégett a sötét színű dzi kőbe. Ennek a folyamatnak a fordítottja is megvalósítható, mégpedig úgy, hogy a dzi köveket beborítják mosószóda oldattal, majd addig hevítik, amíg ki nem fehéredik. Ezután réznitrát oldattal végzik el a maratást, aminek eredményeképpen fekete minta jelenik meg a fehér dzi köveken. A legkorábbi dzi minták valószínűleg csíkosak vagy ötszögűek voltak. Azokat a dzi köveket tekintik a legkiválóbbnak, amelyek teljesen épek, nem áttetszőek, a mintájuk mélyen beleivódik a kőbe, patinájuk pedig lágy és fényes.

A dzi kövek utánzatai nagy számban jelentek meg a múlt században. Az utánzatok porcelánból, műanyagból, gyantából, jakszarvból és üvegből készülnek Indiában, Nepálban, Kínában és Tibetben. A dzi kövekről Tajvanon jelenleg is rendkívül kifinomult másolatokat készítenek, és ehhez az eredeti tűzben történő maratás módszerét alkalmazzák.          

Mivel a dzi kövek Tibetben őshonosak, nem szerepelnek az indiai buddhista istenségekkel kapcsolatosan használt, drágakövekre vonatkozó jelzők és hasonlatok között, ellenben a bön istenségek leírásaiban gyakran felbukkannak.

Tartalomhoz tartozó címkék: blog

Keresés