Onyx, az önmegvalósítás köve
Ez egy régóta használatos kő. Általában faragásokhoz, ékszerekhez és gyöngy formájában használták. Ahol a fehér sáv kontrasztosan elválik a háttértől. Egyiptomban tálakat és egyéb tárgyakat készítettek már a második dinasztia idején . Ezenkívül még megjelenik minószi kultúrában és a Bibliában is Teremtés könyve 2:12 „És annak a földnek aranya igen jó; ott van Bdelliom és az Ónix-kő.” S mint papi ruha és a Jelenések könyvében, mint a Mennyek városának alapjaként szerepel. Ismert volt az ókori görögök és rómaiak körében is. Például Idősebb Plinius írt az onyx mindkét típusáról a Naturalis Historia - ban. Tábla ónixot használt Mies van der Rohe a Tugendhat villának a belső csillogó falához is 1930-ban, Brnoban.
Gemma Augustea, római drágakő betét.
Gyakran csillogó onyx erkölcsösséget, lelkierőt, őszinteséget, spirituális képességet és tisztánlátást kölcsönöz viselőjének. Maga az onyx név a körömre vonatkozik. Tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm. A legenda szerint Amor Venusnak körmeit nyílvessző hegyével lemetszegette , és az Indusba hullatta azokat. A párkák onnét kihalászták és megismervén isteni eredetüket onyxszá változtatták, hogy örökre megmaradjanak. Az ókorban igen nagy becsű drágakőnek számított. A világban sok helyütt mégis rossz a megítélése ennek a kőnek.
Segít az önmegvalósításban, az egyéni célok kitartó követésében. Az onyx az öntudatot és a felelősségérzetet erősíti. Segít akaratunk keresztülvitelében. Józanná és realistává tesz, segít kézben tartani a saját dolgainkat.
