Phurba jelentése
PHURBA – A RITUÁLIS TŐR
(szanszkrit: kila; tibeti: phur pa)
A phurba, vagyis a három élű rituális tőr lényegében a Vadzsrakilaja nevű haragvó istenség erőteljes buddha-aktivitását jelképezi. Meditációs gyakorlata különösen hatékony az akadályok megsemmisítése céljából. A phurba szanszkrit megfelelője, a „kila” jelentése karó vagy szög, és eredete valószínűleg a védikus korban a háziállatok, valamint az áldozatnak szánt állatok kikötéséhez használt karóhoz kapcsolódik. A tibeti phurba ehhez hasonlóan az állatok kipányvázásához használt karót vagy sátorcöveket jelent. A védikus geomantia szertartások során egy karót használtak arra, hogy megtalálják, és a földhöz szögezzék a földalatti „föld sárkány” fejét a talaj megszilárdítása érdekében az oltár megépítése, vagy az áldozati tűzhöz használt gödör kiásása előtt. Tibetben is hasonló szertartást végeztek azért, hogy pontosan meghatározzák a „kígyófarkú föld istenség” (tibeti: sa-bdag) lakóhelyét, mielőtt kolostor, szentély vagy sztúpa építésébe fogtak volna.
Ez a szertartás is egy korai teremtésmítoszból eredeztethető, amiben a hatalmas isten, Indra vadzsrájának középső hegyével (szanszkrit: indrakila) szögezi a földhöz az óriási sárkánygyík, Vritra fejét. Vritra olyan óriási volt, hogy a pikkelyei körülölelték a szent Mandara-hegyet, feje pedig elállta az „élet vizének” útját. Az indrakila kifejezés arra a fából készült tengelyrúdra is utal, ami a sztúpák vagy a nagyobb istenségszobrok közepén fut, és a középső energiacsatornát jelképezi.
A fából készült tőrök, más néven phurbák legkorábbi, istenségszobrok alakjában kifaragott formái Közép-Ázsia Khotan nevű vidékéről kerültek elő. A phurba, vagyis a kila szertartás legkorábbi, pálmalevélre írt változatát, ami az V. századból származik, nemrégiben fedezték fel Észak-Pakisztán egyik ősi buddhista sztúpájában, Gilgit közelében. Padmaszambhava életrajzában feljegyzésre került, hogy Kashakamala északi földjére utazott, ahol a phurba, vagyis a varázstőr kultusza virágzott. Később, amikor a Katmandu-völgyben, a Parping-i Aszura-barlangban meditált, számos akadállyal került szembe a démoni márák részéről, és e problémák megsemmisítése érdekében azt kérte, hogy a Phurba Vitotama Tantrákat hozzák el neki Indiából. Amint ezek a szövegek megérkeztek Nepálba, és elvégezték a gyakorlatokat, az összes démoni akadály megsemmisült. Amikor Padmaszambhava Tibetbe érkezett, az első gyakorlatok, amelyet huszonöt „szívbéli tanítványának” átadott, a Vadzsrakilaja Tantra tanításai voltak. Vadzsrakilaja – mint jidam-istenség – gyakorlata, ami képes bármilyen akadály elhárítására, korai nyingma eredetétől kezdve gyorsan elterjedt a tibeti buddhizmus minden iskolájában.
Rituális tőrként a phurba rendszerint vasból készül, bár egyes szertartásokhoz különleges fából vagy csontból készült tőrök használatosak. A vasból készült phurba sötétkék színe annak meteorszerű, elpusztíthatatlan vadzsra-természetét jelképezi. Néha lángok áradnak a phurba három élű pengéje széleiből, hiszen úgy tartják, hogy a phurba „lángba borul, amikor a tíz irány felé döfnek vele.” A phurba pengéjének alsó része a módszereket, vagyis az ügyes módszereket, felső markolata pedig a bölcsességet jelképezi. A phurba három élű pengéje a három alapvető méreg, a nem tudás, a mohóság és az agresszió elvágásának szimbóluma. A phurba lángoló háromszögletű alakja és vadzsra-természete az ürességnek vadzsra-haragként történő felismerését jeleníti meg, ami elégeti és elvágja a gyűlöletet. A phurba pengéje egy „dühösen lecsapó” makara tátott szájából lóg ki. Ez esetben a makara feje a phurba, az elpusztíthatatlan fegyver vad hatalmát és állhatatosságát jelképezi. A makara szájából összefonódó nága-kígyók szállnak alá a három penge vágataiban. Ezek a nágák együttesen a hat tökéletesességet jelképezik, s ugyanez a szimbólum fedezhető fel Vadzsrakilaja hat karjában. A föld alatt élő nágák néha olyan betegségeket okoznak, mint a lepra, és a vízzel kapcsolatos kórok, így ők a phurba haragvó aktivitásának fő célpontjai a földet leigázó szertartások során. A phurba felületén megtalálható garuda szárnyak és nága díszek szintén azt jelképezik, hogy Vadzsrakilaja ellenséges a nágákkal szemben. A három penge egyben a három idő és a három létbirodalom feletti hatalom jelképe is.
A phurba fém markolata rendszerint egy enyhén kigömbölyödő, nyolcoldalú nyél, melynek mindkét végén szimmetrikus csomók helyezkednek el, bár előfordul, hogy a phurba markolata egy vadzsra alakját mintázza. A nyél és a két végén található csomók jelképrendszeréhez számos magyarázat kapcsolódik. Alakja talán onnan ered, hogy kezdetben cölöpkaróként, vagy a kilana szertartások során használták, ahol karókból védelmező kört raktak ki a földön, amelyeket színes fonalakkal összekötöztek. Az „Északi Kincsek Hagyománya” (tibeti: byang-ter) egyik nyingma szövege kijelenti: „A szamszára és a nirvána egyaránt benne foglaltatik a phurba markolata két végénél található óriási csomókban (szanszkrit: mahakanda). A markolat nyolc oldala a teremtés minden fényében ragyog.” Az egyik értelmezés szerint a vágy világ isteneinek mennyországa (szanszkrit: kámadhátu) az alsó csomóban, míg a forma világ isteneinek mennyországa (szanszkrit: rúpadhátu) a nyél alsó felében, a forma nélküli világ isteneinek mennyországa (szanszkrit: arúpadhátu) pedig a nyél felső részében helyezkedik el. A buddhák birodalmának helye a felső csomóban található. A nyolcoldalú nyél egyéb numerikus magyarázatai a következők: (1) a nyolc irány, a két csomó pedig a nadír és a zenit jelképe; (2) a Nemes Nyolcrétű Ösvény; (3) a nyolc tudatosság; (4) a mandala nyolc nagy temetője; (5) a „nyolc átadás istenségei”, akik Vadzsrakilaja kíséretét alkotják.
A phurba nyelének két szimmetrikus felét általában egy elnyújtott, nyolcszirmú lótusz minta ábrázolja, melynek csúcsai a nyél kigömbölyödő középpontjáig érnek. Ezoterikus értelemben véve ezek a vörös és a fehér bódhicsitta cseppeket jelképezik, amelyek a szív-csakra „elpusztíthatatlan cseppjében” található finom tudatosságot foglalják magukban. A nyolc oldalú nyél és a két lezáró csomó a nyolc fő energiacsatornát (szanszkrit: nádi) jelképezi, amelyek a szív-csakrából áradnak, és a két csatornakerék-csomó fonatában helyezkednek el.
A phurba csúcsát rendszerint három haragvó istenség feje koronázza, amelyeket felkérnek arra, hogy lakjanak a phurbában. A festett ábrázolásokon ezek a fejek fehér, kék és vörös színűek, ami a gyűlölet, az illúzió és a mohóság elpusztítását jelképezik. A jobb oldalon látható fehér arcot rendszerint Jamantakával (vagy Trailokavadzsrával) azonosítják, aki a test aspektusát, valamint a gyűlölet megsemmisítését jelképezi. A középső kék arc Amrita Kundalin, aki a tudat aspektus és az illúzió megsemmisítésének szimbóluma. A bal oldalon található vörös arc Hajagríva, a beszéd aspektus és a mohóság elpusztításának jelképe. A test, a beszéd és a tudat aspektusaiként ez a három istenség a három káját is megtestesíti. Kilenc szemük a nyingma hagyomány kilenc járművét, és az Öt Buddha, valamint a Négy Anya kilenc egyesült bölcsességét jelképezi. A három haragvó fej koponyából készült koronái egy összesen tizenkét koponyából álló fejdíszt alkotnak, ami a függő keletkezés tizenkettes láncolatának legyőzését jelenti. A fejdísz fölött a központi csúcsot a phurba három istenségének összekötött haja alkotja. Ez két dolgot jelképez: a szélsőséges nézetek és a vitás kérdések egyetlen valóságba való összekötését, valamint tantrikus fogadalmaik kötelezettségeit. A phurba csúcsát általában egy fél-vadzsra alkotja, de előfordul, hogy ez a rész dísztelen és lapos, és arra szolgál, hogy egy jelképes rituálé során a gonosz szellem képmásába verjék bele a phurbát.
Mivel a phurba olyan eszköz, amelyet kézben tartanak, a tibeti festményeken viszonylag kis mérete miatt gyakran leegyszerűsített formában ábrázolják. Három dimenziós, kifaragott formájában azonban gyakorta számos különféle ikonográfiai jelképet visel magán. Előfordul például, hogy a markolat a phurba központi istenségének felsőtestét ábrázolja, kettő vagy hat karral. Néha mindhárom phurba istenség felsőtestét belefaragják a három pengeél fölötti részbe. Két fő kezükben phurbát görgetnek, négy kinyújtott kezükben pedig phurbákat tartanak. Néha ezek az istenségek Garuda vadzsra-szárnyait viselik, de van olyan phurba is, amelyen a makara helyett Garuda feje látható. A nyél csomói néha üregesek, és nyolcszögű kosarakként fonódnak össze, és a nyél közepén egy harmadik központi csomó jelenik meg. Egyes rituális tőröket egy vagy három lófej díszít, ami a Hajagriva nevű istenséget jelképezi. A fából készült, festett phurbákon „totemállatok” – garudák, tigrisek és oroszlánok –, valamint fegyverek – vadzsrák, csakrák és az istenek és az aszurák seregeit rejtő erődkapuk – láthatók a csomókon és a nyél nyolcszögű felületén.
A phurba számos nyingma vonaltartó és tertön (tibeti: gter-szton), más néven „szellemi kincsek megtalálója” jellemző kelléke: a phurba általában a jobb kezükben vagy az övükben található. A kézben tartott phurba a tíz irány akadályozó démonait szúrja le. Amikor a bal kézben tartják, a másik kézben rendszerint egy vadzsra, vagy egy vadzsra-kalapács látható, ami az akadályozó démonok földbe döngölését jelképezi.
A nagy phurba, amelyet Vadzsrakilaja görget a két tenyere között, „Meru-hegy phurba” néven ismert, s lángoló csúcsa minden ellenséget és démont porrá őröl. Amikor a phurbát szertartási kellékként ábrázolják, gyakran egyenesen áll, a hegye pedig egy háromszögletű, fából készült állványba, vagy „vas börtönbe” hatol bele.
