Webáruházunkban cookie-kat használunk, hogy jobb felhasználói élményt nyújtsunk és a böngészés is biztonságos legyen.

A webhely használatával elfogadod a cookie-k használatát.
Menü

A sárkány jelentése az ázsiai kultúrkörben

A sárkány jelentése az ázsiai kultúrkörben A sárkány a keleti hagyományban pozitív lény, és hatalmas teremtő erővel bír.

A SÁRKÁNY

(szanszkrit: vritra, tibeti: ’brug, kínai: lung)

A keleti sárkány a negatív szerepkörű európai sárkánnyal ellentétben pozitív lény, és hatalmas teremtő erővel bír. A kínai sárkány ábrázolásai először a neolitikus korszak faragványaiban jelenik meg, amelyek a Kr. e. V. évezredből származnak, s az emberiség egyik legkorábbi figuratív jelképei. A kínai sárkányt írásban először a Ji-Csing, más néven „A változások könyve” említi, ahol az ég, a tavasz, a változás és a teremtő energia erőteljes, fényt adó, hímnemű jang elemének jelképeként jelenik meg. A sárkány természete megfoghatatlan és rejtett, mivel képes akarata szerint alakot váltani. Láthatatlanná is képes válni, olyan apróvá tud zsugorodni, mint egy selyemhernyó, de olyan nagyra is képes nőni, hogy az egész égboltot beteríti. A tavaszi napéjegyenlőség idején a sárkány felrepül az égbe, és az őszi napéjegyenlőségig ott marad. A sárkány ekkor belemerül egy mély medencébe, és a következő tavaszig az iszapban tartózkodik. Az ég és a tavasz fényt adó erejének jelképeként a sárkányt a keleti égtájjal, a kék színnel, és az erősen jang jellegű kilences számmal azonosítják. A kínai művészetben az ifjú azúr sárkányt gyakran jin földi párjával, az idős fehér tigrissel együtt ábrázolják.

Úgy tartják, hogy a kínai sárkány három fő, és kilenc alfajban fordul elő. A három fő faj a következő: az erőteljes lung, vagyis a szarvakkal rendelkező mennydörgés sárkány; a li, a szarvnélküli tengeri sárkány; és a pikkelyes csiao, ami hegyi tavakban és barlangokban él. A kilenc alfaj a következő: az égi, a szellemi, a szárnyas, az összetekeredett, a szarvas, az ormányos, a sárga, a vízi és a kincsőrző. A vízi sárkány feje nagyon hasonlít az indiai makarára. A sárkány rendszerint három szakaszból áll, és kilenc hasonlósággal bír. A három szakasz a következő: a fejétől a mellső lábaiig, a mellső lábaitól a derekáig, és a derekától a farkáig. A kilenc hasonlóság a következő: (1) olyan a feje, mint a tevének, (2) olyan a szarva, mint az őznek, (3) olyan a szeme, mint egy démonnak, egy nyúlnak vagy egy ráknak, (4) olyan a nyaka, mint a kígyónak, (5) olyanok a pikkelyei, mint egy halnak, (6) olyan a hasa, mint a békának, vagy egy hatalmas kagylónak, (7) olyan a füle, mint a tehénnek, (8) olyanok a mellső lábai és a mancsai, mint a tigrisnek, (9) és olyan a karma, mint a sasnak. A sárkány hátán nyolcvanegy tüzes pikkely található, állkapcsából, állából, térdeiből és a farkából pedig hegyes lemezek erednek. A sárkány felső ajkából a pontyra emlékeztető, göndör és lebegő bajusz nő ki, ami a ló sörényére emlékeztet. A sárkány két szeme vadul bámul, szemöldökei pedig felfelé lobognak. A sárkány fogai élesek, nyelve pedig hosszú és csavaros. A sárkány mellső lábaiból villámláshoz hasonló lángok törnek elő, miközben a felhők tengerében kígyózik, négy lábával pedig értékes drágaköveket tart.

A mennyei, más néven palota-sárkányt, a kínai császár birodalmi jelképét öt karommal ábrázolták. A császári miniszterek a négykarmú sárkány jelvényét viselték, az alacsonyabb rangúakat pedig háromkarmú sárkány díszítette. Az ötkarmú császári sárkány kitüntetett szerepe a Juan dinasztia idején (1271-1368) vált kötelező jellegűvé, amikor a császár rendeletben tiltotta meg a közembereknek a sárkány jelkép viselését. A császár brokátköpenyén kilenc sárkány díszelgett, melyek közül nyolc a köpeny külső felén, egy pedig, az ún. „rejtett sárkány” a köpeny belső oldalán helyezkedett el. A császári sárkány és a főnix a kínai császárt és a császárnőt jelképezte az ég (jang) és a föld (jin) szimbólumaiként. A sárkány és a főnix ezenkívül Kína felső vidékének és a Sárga-folyónak, valamint Kína alsó vidékének és a Jangce-folyónak is a jelképe volt.               

Az indiai nágákhoz ( kígyószellemek ) hasonlóan a legendás kínai sárkány is szoros kapcsolatban áll az időjárás szabályozásával, különös tekintettel a viharfellegekre és az elektromos viharokra. A sárkány karmaiból elágazó villámok erednek, szájából pedig tüzes gömbvillámok bukkannak elő. Üvöltése maga a mennydörgés, nyugtalan cikázása a fekete viharfelhők között távoli villámokat idéz elő, a csillogó pikkelyeiről alázúduló zápor pedig zuhatagként hull alá az égből. A karmaiban tartott négy ékkő hozza létre a reggeli harmatot, és amikor karmait erősen összeszorítja, szakadni kezd az eső. A császári Kínában jádéből készült sárkányokat faragtak, és sárkányokat ábrázoló képeket festettek a szárazságok enyhítésére. A vízoszlopokat, a szökőárakat és a tengeralatti földrengéseket egyaránt az óceán négy hatalmas sárkánya megnyilvánulásainak tekintették.

A sárkányhoz szorosan kötődő egyik jelkép a titokzatos lángoló gyöngy, az „éjben ragyogó gyöngy”, amelyet parányi vörös vagy fehér, lángoló gömbként ábrázolnak. A kínaiak úgy hitték, hogy a gyöngyök a tengeri sárkány szájában képződnek, míg Indiában meg voltak győződve arról, hogy a nap tüzében keletkeznek. Gyakran ábrázolnak két sárkányt, amint harcot vívnak a lángoló gyöngyért, vagy éppen kergetik az égen. A lángoló gyöngy fogalma talán a „gyöngy-villámból” ered, ami akkor alakul ki, amikor a szokásos, villaszerűen szétágazó villám apró, fényes gömbökké robban szét.

A buddhizmusban a sárkány Vairócsana járműve. Ő a keleti égtáj, vagy a középső részek fehér buddhája. Vairócsana sárkánytrónusa valószínűleg a kínai császár sárkánytrónusából eredeztethető. Az azúr vagy türkiz színű sárkány számos buddhista védelmező istenség, tengeri vagy vihar istenség és kincsőrző járműve. Kincsőrző szerepét tekintve a kínai-tibeti sárkány szoros kapcsolatban áll az indiai nágával.

A sárkány tibeti megfelelője, a druk (tib. ’brug) a mennydörgés hangjára utal. Bhután buddhista királyságát Druk Jul néven ismerik, ami a „mennydörgés sárkány földjét” jelenti. Bhután lakóit általában drukpának nevezik, és Tibet Drukpa Kagyü hagyományvonaláról kapták a nevüket. Ezt a hagyományvonalat Cangpa Gyare (1126-1211) alapította, aki a saját szemével látta, ahogy kilenc sárkány száll a magasba a közép-tibeti Gyance közelében, s később ezen a néptelen vidéken alapította meg Ralung nevű kolostorát. A tibeti buddhizmus szerint egy csoport sárkány felszállása minden esetben nagyon pozitív előjel.         

Tartalomhoz tartozó címkék: blog sárkány

Keresés